Az én sztorim
Meséltem már, hogyan lettem online vállalkozó?

Még nem?

Pedig nagyon tanulságos.

Akkor íme, itt az én sztorim.

Teljes őszinteséggel. Az összes sikerrel és ballépéssel együtt.

1997-ben szereztem a kommunikációs szakember diplomámat. Az én szakmámban ez nem kevés idő, nem kevés állandó tanulással, mivel ez a terület folyamatosan változik, fejlődik. Ma is ugyanúgy imádom, mint amikor kezdtem. Jó néhány évig én is alkalmazottként dolgoztam, minden munkahelyemen kommunikációs és marketing területen. Szinte éjjel-nappal dolgoztam, de nem zavart, mert imádtam a munkámat. Nem, nem vagyok, voltam karrierista, csak épp szerettem, amit csináltam. Ha kellett, hétvégén is dolgoztam.

Aztán megszületett a kisfiam és onnantól kezdve tudtam, a korábbi életformámat nem fogom tudni folytatni. És hogy őszinte legyek, nagyon nem is akartam. A gyomrom összerándult a gondolatra, hogy reggel korán elmenjek dolgozni, őt beadjam az oviba, a nagyszülők menjenek délután érte, én meg valamikor estefelé beessek a munkából és maximum annyi közös időnk lenne, hogy megfürdessem, lefektessem. És akkor még nem beszéltem arról, mi van akkor, ha beteg lesz? Ki lesz vele? Hogy fogom megoldani?

Első körben azt terveztem, hogy távmunkában, max heti 1-2 nap bejárással folytatom a munkát, vagy ha ez nem megy, akkor 4 órásként szerettem volna visszatérni. A munkáltatóm azonban – egy baráti hangulatú megbeszélés keretében – gyakorlatilag közölte, hogy nem tudnak visszavenni, a korábbi pozíciómat betöltötték mással (nyilván nem hagyhatták üresen 3 évig, míg én otthon gyerekeztem ) és meg vannak elégedve az új kollégával, nem szeretnék elengedni ( hozzáteszem, neki már felnőttek voltak a gyerekei ). Közös megegyezéssel szerződést bontottunk. Mondanám, hogy arcul csapásként ért, de ez bizonyos szempontból nem volt igaz. Ráadásul, meg is értem az álláspontjukat, soha semmi harag nem volt bennem a döntés miatt. Pofonnak pofon volt, mert rosszul esett, de alapvetően készültem erre a variációra is.

Amíg otthon voltam a kisfiammal, addig is folyamatosan tanultam, fejlesztettem magam. Kerestem az olyan megoldást, amivel, ha minden kötél szakad, tudok otthonról dolgozni. De, mint nagyon sokan másoknak is, a vállalkozás indítása olyan misztikus, félelmetes dolognak tűnt nekem. Én is nézegettem az álláshirdetéseket, de a távmunka olyan ritka, mint faluhelyen a pláza, ha találtam is, ahhoz minimum programozónak vagy webdesignernek kellett volna lennem vagy bérszámfejtőnek. Egyikhez sem értek. 4 órás munka meg?! Jobb, ha nem is beszélek róla… Szóval, bármennyire is fáztam a gondolattól, maradt az online vállalkozás. És jött a kérdés. De mit? Kik dolgoznak otthonról? Például a könyvelők! Oké, akkor irány egy mérlegképes könyvelői tanfolyam. El is kezdtem. Közben jöttem rá, hogy minden szép és jó, de ahhoz, hogy könyvelőként, egyedül, otthonról dolgozhassak, minimum 3 év tanulás, plusz kell néhány év szakmai gyakorlat is. Az én esetemben tehát, ha minden jól megy, nyugdíj előtt pont el is kezdhetem. Hurrá.

Elkezdtem egy másik tanfolyamot, termékdíj ügyintéző. (Végig is csináltam. Igen.) Hasonlít a könyvelőre, lehet otthonról is. Szuper! Igen ám, de nem vettem figyelembe egy igen csak fontos tényezőt. Van-e rá kereslet? Kinek lenne szüksége termékdíj ügyintézőre? Elárulom, a nagy cégeknek, ott is csak néhánynak, akik viszont ügynökségekkel intézik az ilyesmit. Egyéni vállalkozóként esély sincs labdába rúgni mellettük. Ismét lett egy hamvába halt ötletem.

Hiába voltam tisztában azzal, hogyan kell weblapot készíteni, hiába tanultam, alkalmaztam állandóan az online kommunikációt és marketinget, ott álltam, mint egyszeri ember a mozgólépcső előtt. Fogalmam se volt, merre, hogyan induljak.

Még mindig a rossz módszert követve folytattam tovább a keresést, így jött a webdesigner. (Még mindig nagy álmom.) A tanfolyam nagyon drága, amelyik tuti ér is valamit, az egy év, és számomra nagyon drága. Ráadásul az ismerőseim nagy része le is beszélt róla. „ Ugyan már, webdesigner? Éhen fogsz halni! Azzal nem lehet pénzt keresni! „ Elhittem. Nem kellett volna. Akkor indítok webshopot! De mit áruljak? Hetekig, hónapokig kerestem az ötletet, jártam utána, mit is árulhatnék. És mindig volt valaki, aki az épp aktuális ötletemről lebeszélt.

Egyszóval, hibát hibára halmoztam.

Mindeközben a hasonló cipőben járó anyuka ismerőseim sorra valósították meg a saját bizniszüket. Az én segítségemmel. És egyik jobban élvezte, mint a másik. Ma már persze azt is tudom, miért.

Ott álltam, hogy nincs munkám, feléltem az összes tartalékot, küldözgetem az álláshirdetésekre a pályázataimat, de még csak egy „bocs, mást választottunk” válaszra sem méltattak. Kezdtem egészen komolyan kétségbeesni. Mi lesz velem? És akkor végre hajlandó voltam mélyen magamba nézni és elgondolkodni azon, miért nem találok normális ötletet. Akkor döbbentem rá, hogy teljesen más módszerrel keresek magamnak, mint amivel jó pár ismerősömnek segítettem. Nekik egy egész komoly kérdés sorozatot tettem fel, hiszen „annyira” nem ismertem őket, míg magamnak ugyanezeket a kérdéseket nem tettem fel, mert azt gondoltam, magamat, mint a tenyeremet. Ez volt az első hiba, amit felismertem. Végre leültem és mintha egy vadidegen lennék saját magam számára, a módszerrel megtaláltam végre, hogy mit is akarok csinálni. Elkezdtem hatékony kommunikációt oktatni online tanfolyamok keretében. A tudásom megvolt ahhoz, hogy online vállalkozó lehessek. De még ekkor is hibáztam.

Mint említettem, hatékony kommunikációt kezdtem el online tanítani. Mindenkinek. Hiba volt. Mindenkinek nem taníthatsz, kell egy konkrét célközönség. Hónapokba tellett, mire erre rádöbbentem. ( Közben egyik online marketing tanfolyamot végeztem a másik után, elolvastam minden szembejövő könyvet a témában, angolul, magyarul. ) Szűkítettem és anyukáknak kezdtem gyereknevelési tanácsokat adni, hiszen annak is az alapja a hatékony kommunikáció. És akkor megtörtént az áttörés. Végre. Kiderült, hogy ezeknek az anyukáknak vannak párkapcsolati problémáik is, amiket még a kommunikáció megváltoztatásával sikeresen meg tudnak oldani, így bővült a palettám, párkapcsolati kommunikációval is. Kiderült továbbá az is, hogy sok anyuka problémáinak a hátterében az önbizalomhiány is áll. Kitalálod? Igen, így ismét bővítettem a palettát és önbizalom növelő kommunikációs tanfolyamokat is tartottam. Én építettem fel a weboldalam, készítettem el a tanfolyamokat, írtam a cikkeket, hírleveleket és oldottam meg mindent technikailag a háttérben, hogy minden jól működjön. Ezt évekig csináltam.

Mindeközben továbbra is segítettem az ismerőseimnek, barátaimnak megtalálni a jó vállalkozási ötletet és beindítani az online vállalkozásukat. Egyre jobban élveztem. Komoly sikerélményeim voltak.

Az anyuka ügyfeleim leveleiből, segítségkéréseiből, a személyes tanácsadásimból kiderült az is, hogy nagyon sok anyuka jár abban a cipőben, amiben én magam is jártam a GYES lejárta után. Nem veszik vissza őket, nem találnak másik munkahelyet és bár hiába félnek vállalkozást indítani, az tűnik a járható útnak, de nincs ötletük, hogy mi legyen az. Sokan érezték úgy, hogy nem értenek semmihez, vagy amiben jók, azzal nem lehet pénzt keresni. Egyre többször vettem észre, hogy a gyereknevelési tanácsadás átment online vállalkozási tanácsadásba. Egyre több anyukának segítettem megvalósítani a saját online vállalkozását.

Úgy döntöttem, akkor ezt magasabb lépcsőfokra helyezem, és ezzel fogok foglalkozni. És az ötletkereső módszert elérhetővé teszem azoknak, akiknek szükségük van rá.

Mi a tanulsága a történetemnek?

– Hiba volt úgy keresni a vállalkozási ötletet, hogy arra a kérdésre kerestem a választ: Kik dolgoznak otthonról? Ezt egészen másként kell megközelíteni.

– Kezdetben olyan ötleteket akartam megvalósítani, amik egyáltalán nem passzoltak hozzám. Nem vettem figyelembe a képességeimet, tudásomat, tulajdonságaimat. Nem gondoltam végig MIÉRT akarok online vállalkozást? Nem tartottam önvizsgálatot sem.

– Túlságosan is sokat adtam mások véleményére. (Elhittem például, hogy webdesignernek lenni nem pálya. Pedig de. Csak mondom.) A környezetünkben lévő emberek sokszor csak jót akarnak, amikor lebeszélnek valamiről, de ha nincs meg a kellő tudásuk hozzá, ha csak nem piackutatók vagy online marketingesek vagy kommunikációs szakemberek, óvatosan kezeld a véleményüket.

– Nyithattam volna simán webshopot is, ha már akkor figyelembe veszem, hogyan kell ehhez is ötletet találnom.

– És a legnagyobb hibám a végére: Nem vettem észre, hogy magamnak teljesen más módszerrel kerestem ötletet, mint ahogyan azt másoknak teszem. De bizony sokan vannak, akik magukat képtelenek kívülről szemlélni, mert, khmmm…hát, hogy is mondjam, benne laknak a fejükben, mint ahogyan én is.

Érezhetném úgy, hogy sok időt vesztegettem el, míg megtaláltam a megfelelő munkát, hivatást magamnak, de én nem érzem így. Kellett mindez ahhoz, hogy tanítani tudjam másoknak, hogy át tudjam adni, hogyan kell jól. Hogy tudjam, hogyan kell jól, meg kellett tapasztalnom a rosszult is.

Hogy neked már ne kelljen elkövetned azokat a hibákat, amiket én is elkövettem.

Ne maradj le a legfrissebb cikkekről!

Kérj email értesítést a legújabb cikkekről, hogy ne maradj le az újdonságokról. Iratkozz fel az értesítőkre MOST!